Az, hogy a kecsketejes szappanjaim kevésbé habzanak, és egy kivételtől eltekintve puhábbak, mint a tisztán növényiek, az a zsiradék-összetételnek is köszönhető. Igyekszem a saját részre szánt szappanokba kevés kókuszzsír tenni, vagy egyáltalán semennyit, mert én is mosdok vele. A bőröm, amivel nincs problémám, száraz és korán ráncosodó, fényérzékeny lenne, ha válogatás nélkül akármit rákennék (igen, van olyan is, hogy rákenek, vagy éppen nem kenek és negyven fok van árnyékban, olyankor megnézhetem magam. A legutóbbi extrém eset tavalyelőtt nyáron volt, Danival várandósan, akkor szereztem a szeplőimnek több, mint felét...). Volt/van a családomban psoriasisszal küzdő is, ezért is igyekszem mellőzni a szárító összetevőket. A kókuszzsír egyébként nagyon klassz dolog, állítólag még a tengervízzel is habzik...a habot meg én is szeretem.
A másik, amire rájöttem a kecsketejjel kapcsolatban, hogy a nyers szappanmassza (hideg eljárásról van szó), tovább melegszik a formábaöntés után. Kihűlés és felvágás után látszik csak, hogy sikerült-e egyneműnek maradnia. Az első kettévált szappanomnál gyanakodtam, hogy túl sok volt a lúg (de miért is lett volna, ha kiszámoltam a programmal is...), ezért 5%-nyi extra zsiradékot tettem bele, olívaolaj formájában. Kár volt, egyrészt, mert utána olvastam erről a dologról, másrészt irtó nehezen keményedett meg a második próbálkozásra - ebből lett egyébként az első főzött kecsketejes szappan. Mostanra tökéletes.
 | ||
| A rózsaszínűről van szó...rózsaillatú főzött kecsketejes szappan |
(elismerem, hogy nem cifráztam túl a receptet)
Ami még tanulság, hogy ezeknek a szappanoknak van egy alapillatuk, ami meghatározza, hogy mi adható hozzá - ízlések és pofonok persze. Ebben a receptben az ylang lett a pofon (nekem).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése