...méghozzá annyira, hogy mosószappanom sincs! Semmi, de semmi kedvem nem volt szappanozni, annyira lekötött a tejfeldolgozás meg a sajtkészítés.
A megállástalan napok aztán egyszer csak tetőztek: kedvünk támadt elutazni a szüleimhez (vagyis nekem, a két kicsivel, valakinek itt kell maradnia mindig, fejni és legeltetni), amiből a Skoda vacakolása miatt egy egész hetes nyaralás lett. Egyszer talán megírom,hogy miért szánom rá magam nagyon nehezen, hogy a szüleimnél legyek, miközben velük nagyon szeretek lenni, csak nem ott, ahol laknak.
Két semmittevős nap után (vagyis nincs annyi meló, csak a fiúk társasága), elvonási tüneteim támadtak szappan tekintetében, ezért az ott talált NaOH-val megfelelő olajok hiányában lefolyót tisztítottam (Anyukám: "muszáj neked ilyen szutyok dolgokat csinálni nyaralás alatt?" - két éve nem folyik le a kádjukból a víz...).
Egyébként időutazás lent lenni náluk: a kölkök a mi játékainkkal játszanak, arra a játszótérre mennek, ami annak idején csak az óvodásoké (köztük az enyém is) volt, néha egy-egy ruhadarab is felbukkan a múltból. Meg elrettentő fotók tömkelege. Most nagyon szépnek érzem magam.
Ma meg hasznosnak is, ez készült:
Tapasztalatok: azonnal kötő, betonszerű a szappanmassza. Igen, túlóvatoskodtam magam. Először is, sikerült egy csodás, 34 Celsius fokos kecsketejes lúgoldatot összehoznom, laza órácskányi óvatoskodással. Amit szerettem volna, a szép, világos, majdnemfehér színt, az összejött. Juhhé.
Az olajok: olíva, kókusz, ricinus és termelői méhviasz- ez utóbbi egy tíz és egynegyed kilós kerek guriga formájában került a háztartásunkba, és használom mindenre, de nem fogy. Amíg a lúgot oldogattam, kipattant a fejemből a nagyszerű ötlet, hogyan fogom használhatóbbá tenni - eddig kiskéssel kapirgáltam, ha kellett, de a kések rendszerint megadták magukat. De most! Ott figyel ötdekás egységekben a polcon.
Óriásguriga becsomagol sütőpapírba, majd 80 fokra, 10 percre megy a sütőbe, és gyönyörű, gyurmázható halmazállapotú a cucc egy pár percig. Amennyit kivettem belőle, szerintem néhány évnyi szappanozáshoz elég.
Az árnyékban 35 fok miatt kicsit lecsökkentettem a folyadék mennyiségét - 38%-ról 32-re. Hogy a világos színt megtámogassam és hogy a szappan keményebb legyen, egy kis tengeri só is ment a lúghoz.
És még én vagyok meglepődve, hogy a szappan betonkemény a készültétől számított 3 órán belül. Épp elcsíptük és felvágtuk, nekem tetszik! Az illata meg...istenadta! Illóolaj nélküli, szép, tiszta szappanillat, kicsi tej és méz utózöngével.
A fekete rétegeket orvosi szénnel színeztem, 10 tabletta kellett ennyihez (ca. 200 gr nyers szappanmassza).
Alkalmasint elegánsabb képet is felteszek, piros fejőedény nélkül és a szappanokat leszélezve.
2015. július 25., szombat
2015. január 19., hétfő
Némi enyhülésért fohászkodva...
...készült ez a szappan. Annyira gyorsan meghallgatásra talált a kérésem, hogy kiolvadt mindkét hűtő fagyasztója (igen, a tejes is). Mit kellett azon nyomban megmenteni? Hát a sok értékes, szappanba félretett kecsketejet, a sajtozáshoz való, különböző kultúrákat, zöldség-és gyümölcsleveket, forrázatokat. Régi a ház, ahol lakunk, de azért reménykedtem, hogy az áramkör nem szakad meg egyhamar. De miért is ne kezdődne ezzel az enyhülés, nem?
Repceolajat szereztem, elsősorban nyers, vegán indíttatásomhoz, ami úgy karácsony táján elég vicces, de miért is ne nehezíteném a simán vega terepemet, na. Ha ez egy gasztroblog lenne, leírnám, hogy milyen jó dolog a nyers paradicsomleves sárgarépával és pasztinákkal, zellerrel, napraforgómaggal és petrezselyemzölddel a tetején, egy kis repceolajjal...meg a csipkebogyótea (a nyers mivoltot megőrizve csak áztatva), repcemézzel, hm. Na, itt bukott meg a vegán vonal. Úgy két nap kellett, hogy elkezdjek fázni, szóval azóta nemnyersnemvegán a konyha. Mármint az enyém, a többieknek nem, ők egész normálisan esznek nagyon sok zöldséget. Meg néha húst, többször halat. Atipikus konyha, elismerem.
De ha már van itthon repceméz és repceolaj, és szép és puha lett tőle a hajam (ja, hajpakolást is készítettem, komolyan, kezdek nem ismerni magamra), és a hűtő is megadta magát, és mindent megmentettem két deci kecsketej és két deci sütőtöklé kivételével, már miért is ne szappanoznék egyet?
A konyhai minimálvonalat követve sem illóolaj, sem színezőanyag nem került bele. Hát akkor mi? Repce, olíva, kókusz (nagyon kevés, hogy ne szárítson semmiképp), ricinus, sheavaj. Sok. Kevés méhviasz, és méz. A végeredmény sárga, nagyon enyhe dinnye - és mézillatú, krémesen habzó csoda, nagyon elégedett vagyok vele.
Repceolajat szereztem, elsősorban nyers, vegán indíttatásomhoz, ami úgy karácsony táján elég vicces, de miért is ne nehezíteném a simán vega terepemet, na. Ha ez egy gasztroblog lenne, leírnám, hogy milyen jó dolog a nyers paradicsomleves sárgarépával és pasztinákkal, zellerrel, napraforgómaggal és petrezselyemzölddel a tetején, egy kis repceolajjal...meg a csipkebogyótea (a nyers mivoltot megőrizve csak áztatva), repcemézzel, hm. Na, itt bukott meg a vegán vonal. Úgy két nap kellett, hogy elkezdjek fázni, szóval azóta nemnyersnemvegán a konyha. Mármint az enyém, a többieknek nem, ők egész normálisan esznek nagyon sok zöldséget. Meg néha húst, többször halat. Atipikus konyha, elismerem.
De ha már van itthon repceméz és repceolaj, és szép és puha lett tőle a hajam (ja, hajpakolást is készítettem, komolyan, kezdek nem ismerni magamra), és a hűtő is megadta magát, és mindent megmentettem két deci kecsketej és két deci sütőtöklé kivételével, már miért is ne szappanoznék egyet?
A konyhai minimálvonalat követve sem illóolaj, sem színezőanyag nem került bele. Hát akkor mi? Repce, olíva, kókusz (nagyon kevés, hogy ne szárítson semmiképp), ricinus, sheavaj. Sok. Kevés méhviasz, és méz. A végeredmény sárga, nagyon enyhe dinnye - és mézillatú, krémesen habzó csoda, nagyon elégedett vagyok vele.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

