Repceolajat szereztem, elsősorban nyers, vegán indíttatásomhoz, ami úgy karácsony táján elég vicces, de miért is ne nehezíteném a simán vega terepemet, na. Ha ez egy gasztroblog lenne, leírnám, hogy milyen jó dolog a nyers paradicsomleves sárgarépával és pasztinákkal, zellerrel, napraforgómaggal és petrezselyemzölddel a tetején, egy kis repceolajjal...meg a csipkebogyótea (a nyers mivoltot megőrizve csak áztatva), repcemézzel, hm. Na, itt bukott meg a vegán vonal. Úgy két nap kellett, hogy elkezdjek fázni, szóval azóta nemnyersnemvegán a konyha. Mármint az enyém, a többieknek nem, ők egész normálisan esznek nagyon sok zöldséget. Meg néha húst, többször halat. Atipikus konyha, elismerem.
De ha már van itthon repceméz és repceolaj, és szép és puha lett tőle a hajam (ja, hajpakolást is készítettem, komolyan, kezdek nem ismerni magamra), és a hűtő is megadta magát, és mindent megmentettem két deci kecsketej és két deci sütőtöklé kivételével, már miért is ne szappanoznék egyet?
A konyhai minimálvonalat követve sem illóolaj, sem színezőanyag nem került bele. Hát akkor mi? Repce, olíva, kókusz (nagyon kevés, hogy ne szárítson semmiképp), ricinus, sheavaj. Sok. Kevés méhviasz, és méz. A végeredmény sárga, nagyon enyhe dinnye - és mézillatú, krémesen habzó csoda, nagyon elégedett vagyok vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése