magyar szappan

(hehehehe...amennyire nem vagyok hajlandó barackfa alatt nagy körben táncolni, ugyanannyira fontosnak tartom az összetartozást, és nem hiszem, hogy az ismerőseim között az enyém volna az egyetlen olyan család, ahol a trianoni döntés ne éreztetné a hatását mind a mai napig.) 
Nem ezért magyar a szappan. Annak idején, ki tudja, mikor, fölkaptam a fejem az 50 km-es diéta hallatán. Ó, hát én ezt gyerekkorom óta űzöm, "szaladj ki légyszíves a konyhakertbe egy kis zsályáért, meg hozz egy kis bazsalikomot is, ha találsz érett paradicsomot, azt is. Köszi!"
Szívesen, Anyus! (a drága lélek, aki több, mint 50 km-re lakik most tőlünk, de ettől még imádjuk őt is, a főztjét is).
Aztán kiderült, hogy mégsem vagyok annyira ortodox ebben, mint az elvárható lenne, a kávénál megbukott a dolog - és ez már nem is fog változni, hacsak nem telepítek ide magamnak a kertbe egypár cserjét. Amilyen az időjárás mostanában, meg is maradna.
De a dolog ottmaradt a fülemben-fejemben, hát miért pont a szappanozás lenne kivétel...volt már egy receptem, amivel igen klassz szappanok készültek, csakhát nem habzott, írtam is itt a blogom erről. Átvariáltam a receptet, kizárólag itthon, azaz (kis)Magyarországon beszerezhető/előállított alapanyagokra. Tehát:
ricinus, sertészsír, napraforgó (mindegyik tisztán, tehát nem használtan), tihanyi levendulaolaj.

Kíváncsi vagyok,  ez most kizárólag házi használatra készült, sok vesztenivaló nincs vele. Melegeljárással szerettem volna, de az időjárás hamar meggyőzött róla, hogy nem kellene. Hat hét múlva kipróbálható!

nem színhelyes a fotó, ennél sokkal fehérebb

nagyon puha, még egy napot kellett volna várni vele

Aztán elkezdtünk poénkodni, hogy igazán lehetne nemzetiszínű, meg NagyMagyarországforma, és ha a szemedbe megy, nemcsak attól sírsz, hogy csíp, hanem hogy egyre kisebb lesz...