Mi legyen a spenóthoz vacsorára, kérdezem tőlük. Megették a sütőtökös fasírtot mind egy szálig délben, hiába rejtettem el az egyik adagot a sütőbe. Bundáskenyér? Van mára három tojásunk, remek, legyen az. (Majdnem mindennap felhasználjuk az aznapi tojásokat, kivéve, ha a tyúkok új helyet választanak maguknak - akkor nehéz megtalálni. Madártej, habcsók, rántotta...) Tojás felver, serpenyőbe olaj, főzök teát is, aztán mára ennyi. Mindig akkor üt be a ménkű, ha sietek, ezen belül is, ha sok minden történik, és kicsúszik a kezemből az irányítás. (ennek okain egyébként sokat gondolkodom, mármint, hogy mi van, ha történnek a dolgok, és nem én csinálom, csak annyi a dolog, hogy kevés időm van gondolkodni.)
Hát most megszívtam.Teásfazék teteje föl, páracsepp le, olaj serpenyőből kézre rá. Második eset december óta.
A gyógyír rá viszont zseniálisan egyszerű. Hálából holnap körömvirágos szappant készítek. A képen egyszerű olívaolaj látható, az alján kertben termett, leszedett, megszárított, másnap összetört körömvirággal. Már csak két nagy buborék van a kezemen, rondafájdalmas vörös foltoknak tíz perc kellett, hogy eltűnjenek. Próbáljátok ki! Ami az üvegben van, nyár elején készült, a fenti két összetevőből. Azóta hűtőben van, nem sikerült megromlania tartósítószer nélkül sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése